Tűzjelző rendszer - mi a feladata

A tűzjelző rendszerek feladata, hogy érzékeljék a tűz kialakulását, majd egy központi helyre továbbítsák az információt. A tűzjelző rendszerek részét képezik különféle kimeneti és bemeneti eszközök, amelyek csatlakoztatva vannak egy tápegységhez. Többféle füstérzékelő, lángérzékelő, hőérzékelő és kézi jeladó sorolható a bemeneti eszközök közé, amelyek továbbítják a jelzéseket a megadott tűzvédelmi központokba. A különféle riasztó egységek pedig, mint például a hang-, és fényjelzők, másodkijelzők pedig a kimeneti eszközök csoportjába tartoznak. Szükség van átjelző berendezésre, ha a tűzjelző rendszernek állandó helyszíni felügyelete nincsen.

A részegységeket, amelyek a tűzjelzőkhöz tartoznak, minden esetben tűzálló kábelekkel, tartószerkezetekkel és tűzálló kiegészítőkkel kell ellátni. Fontos szempont, hogy tűz esetén is egy jó darabig még működjenek és továbbítsák a jeleket, még akkor is, ha a lángok esetleg méretesebbek. Sok helyen telepítették már a vezeték nélküli tűzjelző rendszereket, amelyek vezetékek helyett rádiókapcsolattal kommunikálnak.

A tűzjelző rendszerek főbb típusainak jellemzői!

Füstérzékelő

Minimális füst már tűz keletkezésének egészen korai szakaszában is jelentkezik. Az aprócska anyagszemcséket, amelyek ilyenkor már a légtérben keringenek, a tűzjelző rendszerek hamar érzékelik, és időben jelezni tudják az égéstermékek jelenlétét. Ennek a típusú tűzjelző rendszernek több fajtája is van: vonali, pontszerű optikai, ionizációs, légbeszívásos és légcsatornás füstérzékelő.

Hőérzékelő

Számtalan helyen fellelhető már ez a fajta tűzjelző rendszer is. Hatékonysága abban rejlik, hogy egy helyiségben a hirtelen megemelkedett hőmérsékletet érzékeli, és azonnal jelzi a tűzvédelmi központ felé. Hőmaximum érzékelő, hősebesség érzékelő, ezek kombinációja és hőérzékelő kábel is van belőle.

Lángérzékelő

A lángérzékelő kültéren használható tűzjelző rendszer típus. Érzékeli a tűz lángjai által létrejött sugárzást, ami szabad szemmel nem látható. 3 fajtája van: ultraibolya, infravörös és kombinált lángérzékelő.

Az elektromos tűzjelző rendszerek közül pedig a legrégebbi a kézi jelzésadó, amit lépcsőházakban, aluljárókban, folyosókon gyakran láthatunk. Egy gomb megnyomásával jelezhetjük, ha tüzet észlelünk.

Öntöde - Milyen munkafolyamatokat használnak egy öntödében?

Az öntészet olyan tudományág, aminek köszönhetően rendkívül változatos fémtermékek készíthetőek el egy öntödében. Egyszerű elven történik az egész eljárás, kifejezetten erre a célra léteznek különféle alakzatok, amit akár a kész termék negatívjának is hívhatunk, amikbe olvasztott fémet öntenek, majd az öntöde dolgozói várnak és figyelemmel kísérik, ahogy megszilárdul. Számos dolog, ami körülvesz bennünket, ezzel a módszerrel készül, például a szivattyúházak, víz-, gázszelepek, fürdőkádak, ajtókilincsek, de még a robbanómotorok motorblokkjai is, továbbá az öntödék foglalkoznak még a formák anyagának jellegzetességeivel, az öntött fémek sajátosságaival, azokkal a jellemzőkkel, amelyek az öntési folyamatokra vonatkoznak, illetve az olvasztókemencék, öntőgépek ismérveivel.

Az öntés négyféle eljárással történhet: precíziós, homokformázásos öntéssel, valamint keramikus és kokillaöntéssel.

Amikor az öntöde berkein belül homokformázásos eljárással dolgoznak, agyagkötésű homokot használnak. A formaüreg egy minta segítségével készül, ami lehet többször használatos: műanyag, fém, fa, vagy egyszer használatos: viasz, polimerhab. A homokformázásos eljárásnak létezik vegyi kötésű változata is, amivel fokozódik a homokforma szilárdsága.

Nem kell utómunkálatokat végezni a precíziós öntés során, így azonnal felhasználhatják az alkatrészt, ami tökéletes méretpontossággal és felülettel van ellátva. Előnye, hogy a bonyolult alkatrészek akár egy technológiai folyamattal is létrehozhatóak és így az előállítási költség is jóval kisebb lesz. Az élelmiszeriparban, járműiparban, mezőgazdaságban, gépgyártásban használatos alkatrészek is általában precíziós öntéssel készülnek. Az alkalmazott minta anyaga viasz, amelyet az öntöde szakemberei egy fém mesterformába sajtolnak bele.

Az ötvösségben, szobrászatban viaszveszejtéses öntéssel készítik a tárgyakat. Nagy hőállóságú formákhoz keramikus megformázást, acél-, és fémformákhoz pedig kokillaöntést alkalmaznak.