Brazília egykoron császárság volt, ez a megállapítás sokunkat meglepetésként érhet. A Brazil terület 1494-ben került Portugál fennhatóság alá és egészen 1815-ig meg is tartotta gyarmati stílusát. Ekkor lett Portugália a birodalom egyenrangú társa. 1808-ban Mária királynő és a herceg átette székhelyét Rió de Janeiroba, áttelepítette az udvart és a hivatalokat is. Ekkoriban, a napóleoni háborúk miatt Portugália egy időre a Francia hatalom uralma alá került. A királynő fia, VI. János később visszatért az anyaországba, de az ő fia I. Péter maradt Brazíliában. Az ország 1822. január 9-én nyilvánította ki függetlenségét, decemberben pedig császárrá koronázták I. Pétert.
Brazília önálló állami léte 1824-ben vette kezdetét, amikor sikeresen megvívták a függetlenségi háborút. A társadalom körében nem volt valami népszerű az új császár, ráadásul gazdasági problémák is adódtak, ami miatt 1831-ben kénytelen volt lemondani fia, II. Péter javára, aki helyett még a kezdetekben régens kormányzott. Az új császár később mindent megtett, hogy az ország fejlődjön, éppen ezért jó szándékú uralkodónak tartották, akinek az uralma alatt a bányászat is fellendült.
Bányászat alakulása Brazíliában...
Brazíliában a bányászat egészen a portugál gyarmatosítás kezdeteihez nyúlik vissza, az 1500-as évek végéhez. Az első gyarmatosítók észrevették a terület természetes erőforrásainak gazdagságát, elsősorban az arany, ezüst, gyémánt és más értékes ásványok után kutattak.
Az aranyláz Brazíliában a 17. század végén kezdődött, különösen Minas Gerais tartományban, ami máig az ország egyik legfontosabb bányászati régiója. Az aranyláz időszakában (körülbelül 1690 és 1760 között) a gyarmat gazdasági jelentősége megnőtt, ahogyan a bányászat és az arany exportja felvirágzott. A bányászat egyszerű eszközökkel történt, saját öntödékben finomítva. A munkát főként rabszolgaságban tartott egyének végezték.
A 18. században a bányászat a brazil gazdaság egyik fő hajtóerejévé vált. Ebben az időszakban a gyémántok felkutatására is nagy hangsúlyt fektettek, elsősorban a mai Minas Gerais és Bahia területén.
A 19. században a bányászat jelentősége hanyatlani kezdett, ahogy a kitermelhető arany és gyémánt mennyisége is folyamatosan csökkent. Azonban jelentős fejlődés történt a vasérc, réz, cink, ólom, nikkel, króm, szén és más ásványok kitermelésében, ami elősegítette az ipari fejlődést. Az említett anyagokból ma már számos dolgot készítenek a gyártók, ilyen például egy kiváló rozsdamentesfali polc is.
A 20. században a bányászat ismét felértékelődött, a modern technológiák bevezetése, a nagyobb méretű bányák megnyitása és az erőforrások intenzívebb kitermelése révén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése