Az öntészet olyan tudományág, aminek köszönhetően rendkívül
változatos fémtermékek készíthetőek el egy öntödében. Egyszerű elven történik
az egész eljárás, kifejezetten erre a célra léteznek különféle alakzatok, amit
akár a kész termék negatívjának is hívhatunk, amikbe olvasztott fémet öntenek,
majd az öntöde dolgozói várnak és figyelemmel kísérik, ahogy megszilárdul.
Számos dolog, ami körülvesz bennünket, ezzel a módszerrel készül, például a
szivattyúházak, víz-, gázszelepek, fürdőkádak, ajtókilincsek, de még a
robbanómotorok motorblokkjai is, továbbá az öntödék foglalkoznak még a formák
anyagának jellegzetességeivel, az öntött fémek sajátosságaival, azokkal a
jellemzőkkel, amelyek az öntési folyamatokra vonatkoznak, illetve az
olvasztókemencék, öntőgépek ismérveivel.
Az öntés négyféle eljárással történhet: precíziós, homokformázásos
öntéssel, valamint keramikus és kokillaöntéssel.
Amikor az öntöde berkein belül homokformázásos eljárással dolgoznak,
agyagkötésű homokot használnak. A formaüreg egy minta segítségével készül, ami
lehet többször használatos: műanyag, fém, fa, vagy egyszer használatos: viasz,
polimerhab. A homokformázásos eljárásnak létezik vegyi kötésű változata is,
amivel fokozódik a homokforma szilárdsága.
Nem kell utómunkálatokat végezni a precíziós öntés során, így
azonnal felhasználhatják az alkatrészt, ami tökéletes méretpontossággal és
felülettel van ellátva. Előnye, hogy a bonyolult alkatrészek akár egy
technológiai folyamattal is létrehozhatóak és így az előállítási költség is
jóval kisebb lesz. Az élelmiszeriparban, járműiparban, mezőgazdaságban, gépgyártásban
használatos alkatrészek is általában precíziós öntéssel készülnek. Az
alkalmazott minta anyaga viasz, amelyet az öntöde szakemberei egy fém
mesterformába sajtolnak bele.
Az ötvösségben, szobrászatban viaszveszejtéses öntéssel
készítik a tárgyakat. Nagy hőállóságú formákhoz keramikus megformázást, acél-,
és fémformákhoz pedig kokillaöntést alkalmaznak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése